Netala: Szárnyaim, tollaim

Szárnyaim, tollaim 

Szárnyaim, tollaim rendezgetem 
Törött csontjaim összeforrnak 
Már nem kereslek a rengetegben 
Csalódás ízét a savanyú bornak 

Emlékké édesítem, s e dalnak
Rímképletévé rendezlek élve 
Mit számít, ki vagy, halknak 
Szelídnek akarlak, örökké féltve 

Fényes tollú, sebes röptű, büszke 
Párom vagy, s ha majd az álom 
Ébredéssé fullad, az ég alja szürke...
Folyandár közt lelked nem találom 

2014. október 12. 

Netala 

Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.

Netala: Hát itt állok

Hát itt állok

Hát itt állok a magam csendjében
Felhők felett, álmodó napsütésben
Kősziklák visszhang szikrái oldódnak
Káprázó, vakító álmomba szólítnak

Feszülök horizont egére mértéknek
Átlátok földet, vizet és mélységet
Nem rejtőzik már a halál itt bent
Magamból szólítlak, téged ott fent

Téged, ki egyszülött az ébredéssel
Téged, ki szárnyakat cserél létezéssel
Mágikus rend készül ábrándos rabságát 
Megtörni, átvenni gondolat hatalmát

Istenként szólítlak, régi jó barátom
Gyermeki lényedben önmagamat látom
Fény vagyok, szabadság, ébredés! Ösztön
Ki megszegte esküjét, hogy romba döntsön

Minden világot, s most tükörképpé
Símul a ravaszság, s nem él már örökké
A hazug, kőbevésett, eskü-fagyott jóslat, 
Végre e történet önmagamról szólhat

2014. október 11.
Netala


Nézz bele, érezz bele! Nem csak egyetlen napról szól. :)
Október 8-a hete különleges hét: radikálisan fordíthatsz a sorsodon!
Kattints IDE!
 

Netala: Ahogy játszottunk

Lapozós szonett-csokrom on-line itt olvashatod:
http://issuu.com/szalaylaszlo4/docs/netala_-_h__tp__nt_lakattal


Ahogy játszottunk


Ahogy játszottunk a gazos utca délutánja
Pipacs színűből mély-sárgára váltott 
A világ akkora volt, amilyennek látszott
Új kő-villanypóznákról csorgott le a lángja

Olyan semmivel-törődöm gyermekek voltunk
Azt hittük, barátság a versenyfutás, a kunyhó
Mit gazból építettünk, ’stip-stop’- kiáltott a hunyó 
S ha hívtak, azértis, csakazért tovább maradtunk

Az iskola nem volt a mérhető, legnagyobb gond
Csak, mint bármely más, nem-szeretem program
Családi vasárnapon öregjeinkre mosolyogtam
Jaj, mennétek már! - s vártam, ahogy feljő a hold

Aztán elhittem, mindig mindenben a készülődés
Hogy mindig a holnap a küzdés, ki tettre kész
Kell legyen az első, sose a pillanat, mely mindig kész
Tervvé váltam, félszszé, s most elborít a józan ész

Elfeledett, kristály-gömb patakunk fenekén
A csibor, az ebihal tananyaggá, rendszerré
A pióca csípése, csalánnak ütése orvosi szakkönyvvé
Vált, szavakká, ma emlékek nélkül zeng feketén

A lélek vágyódik, mint gyermek a színes holmit
Hiszed, bizonyság, mi régi, hogy boldogít a múlt
Történelemmé vált, évszámmá, ahogy kimúlt
Nincs ácsorgó délután, nincs ki könnyes szemmel szólít


2014. október 9.
Netala

Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.

Netala: Falevélként hullok

Falevélként hullok


Falevélként hullok a világra
Ne taposs el, csodabogárt
Sár, mocsok tesz bennem kárt
Szemem lassan kerekedik tágra

Tudnék tán, jaj, szólni, inteni
De avar-hálót terítnek ránk
Az őszi fagy éj-mélybe ránt
Nem lesz, ki tévedésem kimenti

Elhagytam éltemet szülő fám
Hogy majd felhőszárnyakat kapok
Fönt sem lettem, látod, senki
Esténként gondolj majd rám


2014. október 8.
Netala

Olvasd el ezt a kettőt is, ha már így találkoztunk: :) :)

Megjelent Sztorka Viával közös verseskötetünk, a Lélekfogódzó.

Egy 'független' véleményt itt olvashatsz róla.

Könyvtárellátó *RECENZIÓ*

A kilencvenes évektől napjainkig keletkezett verseivel jelentkezik két pályakezdő költő, közös magánkiadásban, az Undeground Kiadó támogatásával megjelenő kötetében. Pásztorka Szilvia (Sztorka Via álnéven) és Szalay 'Netala' László felváltva közöl egy-egy verset, összesen több mint százhúsz, zömmel melankolikus, elgondolkodó alkotást. Álljon itt illusztrációként Sztorka Via: Via-Dalaim című költeménye: "Hogy tanultam meg verset írni?/ Ahogy sírni/ Mélyről jövő, vad akarattal/ Ébredő tudattal/ Így jelzi létezését a gyermek/ Kit rögtön felemelnek/ Ma is, ha nem figyelnek/ Versekbe ringatom magam/ Szavakból áll a bölcső/ S benne gondolat a pólya/ Csoda dallamot ont a csörgő/ És nagy titkok tudója/ Sok színes kép vetül / Tágra nyitott szememre/ Olykor sötét árnyék szívemre/ Ismernek jól a rímek/ Néven szólítanak/ Viadalaimban/ Vértbe borítanak/ Mutatnak, eltakarnak/ Nekik hiszek/ S értük én is kiállok/ Öröklétből hangot kapva/ Az öröklétbe tartva/ Velük kiáltok". A pályakezdő költők iránt érdeklődőknek ajánlható.

Netala: Kéklőn szikrázó

Kéklőn szikrázó


Kéklőn szikrázó ég fölöttem
Csalán, bogáncs és kóró köröttem
Ki nem látszom a sűrű gazból
Nem látok semmit az igazból

Lábam térdig mocsár húzza
Bőrömet iszonyat-hőség nyúzza
Elvesztem, érzem, kapaszkodnék
A föld mélység, rémítő szakadék

Hová lettél születésem csillaga
Hol örökké otthonos az éjszaka
Ahol minden csak a csend
Ahol felkarol, simogat a rend

Arcomba vérig tövis karmol
Érezem, tudom, miért kell halnom
Egyetlen szó komor lelkemen
Sötét madár ziláló mellemen

Azt rikoltja, csőrével azt vájva
Szívem sötét zugába kiáltja
Hogy értetlen vagy, tudatlan
Menekülsz, magad állsz utadban


2014. október 7.
Netala

Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.

Netala: Kicsi vagyok, vár a világ

Kicsi vagyok, vár a világ


Kicsi vagyok, vár a világ
Hitem ragyog, szívem szilánk
Egy nagy összetört álomban
Félelmeimmel karoltan

Hozzád bújok, gyermek vagyok
Ismeretlen, ismert arcok
Újjáéled vad szerelmem
Angyalok röpte köröttem

Éltem mondatoka rejtem
Értelem-hibába estem
Na, de kihúz innen, ki vagy
Ha olvasod, érzem, itt vagy

Mese vége nem nagy talány
Te is éreztél már talán
Ilyet fura látomásban
Hogy szerelmed olvad mázban

Kit képzelgés sosem ámít
Ki mindig magára számít
Sorsa jó meleg takaró
Néked is álmokat adó

Lassú ébredéstől szédülsz


2014. október 3.
Netala

Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.