Amikor valami hiányzik
Amikor valami hiányzik megnevezhetetlen
Amikor valaki távol van kimondhatatlan
Mikor a mindenség áramkörei kibogozhatatlan
Látomás-fonalakká szőnek lelkem-rendezetlen
Amikor a kék ég már nem álmodó varázs
Amikor kertek esti füstje még fonnyadó emlék
Mikor minden én vagyok - égő, régen-volt nemlét
Ajtóban rést tágító, bölcső-helyt kémlelő darázs
Amikor a fáradt szónak varázsló hatalma nincsen
Ahogy a fáról hullt gyümölcs sem erjed száraz gazzá
Úgy gyűlölt-rút fájdalmad sem tesz mindent igazzá
Nincs erő a kézben, hogy féltőn magához intsen
Mindaz, mi vágyadként szorít, ölel, belőled ordít
Hallgat. Érzéketlen a tél. A megdermedt szántás
Arcodon ráncként matató idő, e varázs-számítás
Nem tudom, mi az, mi bennem ellened fordít
Akkor fájdalommá válok, harccá, jajjá, széllé
Üveggyöngy-villanás áttetsző lövészárkom sáncán
Rejtőzésemből vetkőzöm meztelen - valóság vásznán
Ütök át - árnykép. Akkor szavakká olvadok - verssé
Örök védtelenné
2014. október 15.
Netala
Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.
Hiszek egy
Hiszek egy őszinte, igaz szóban
Mennyet és földet teremtő gondolatban
Nem hiszek az örök halálban
Rendnek és egységnek összekuszálójában
Hiszek egy álom áldásában
Mennynek és földnek fenntartójában
Nem hiszek feltámadásban
Semmilyen lelket ámító hamis lázadásban
Csak szívem őszinte mosolyában
Halált, félelmet elűző látomásában
2014. október 14.
Netala
Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.
Zuhanás álmom
Mártózom sebes gondolatba
Zuhanok heves, vágyódó szavakba
Ős vízesésben időző dallama
Visszhangként lélegzik örökös hatalma
Arcomra friss, hűvös pára hull
Bánatom elevenségembe fúl
Hunyt szemem látomást sző
Káprázó mámor, létezést őrző
Ébredések bilincs szorítása
Lepattan rólam a valóság lánca
Vízzé, zuhanássá válok
Hullámként zúgnak szárnyaló világok
2014. október 14.
Netala
Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.
Magam-kitalálta
Másodpercek kopognak
A kosztól homályos ablakon
Sötét lé csorog alá
Az idő vére
Fakulnak a hajnalok
Pedig a levegő köröttem
Tiszta élet-illat
A lét szíve
Rozsdás lakatban nyikorgok
Törött kulcsként fordulnék
De nincs ki kitár
A magány hatalma
Fáradt arcokban pihenek
Hangtalan ziháló lehelet
Élek mindenkiben
Magam-kitalálta
2014. október 13.
Netala
Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.
Kávés álmok
A kávé azt mondja, ne aludj.
Takard vissza didergő lábaim!
Reggeli nyújtózásom kérlel,
Ne ébressz éber álmaimba fel.
Hullanék csillag-végtelenbe,
De a nyavalya ütne ócska vekkerembe!
Takaró alatt simogató, meleg éj,
Míg fent két kezembe markol
A kegyetlen, fagyos lég.
Mi hát a valóság?
Ébredés,
Hol szappanoperává mállik
Az éjszakai lét?
Szobám falán világnyi fájdalom,
Ott, a másikban semmi bonyodalom!
Csak a zuhanás csendje
Hosszan - éji éterekbe…
Kihunyó, régmúlt látomások,
Széthullt gyermekkor ideát!
Ott fenn, ott egy
Másik, Örökké Világ!
Mennyi mester, tudós, világosult
Hitte, ha alszik, minden tudatosult,
Pedig nincs itt sem, odaát sem semmi.
És e felismerés, érzem
Azért már igazán nem semmi!
Mi hát a kávé-illat?
Mi a vita tárgya?
Ébredjek, ne ébredjek
Egy suta, unalmas,
Együgyű világba?
2014. október 13.
Netala
Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.
Nem te
Honnan a bizonyosság
Irigykedve gondolok rád
Kétségeim félelmébe zárom
Reménnyel, hogy tán kitalálom
Ki vagy, ki küldött
Nem hiszem, hogy az üresség
Angyalokkal töltött
Mint végtelen tél ül zúzmarát
Pilláidon a véges világ üt tanyát
Hűtlen keresésemből
Bölcsen, hogy kitalálsz
Rebbenéssel sem jelzed, nem kiáltsz
Hogy nem te, de mindannyiszor
Én tévedek el
2014. október 13.
Netala
Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.
Méregpohár
Itta, lassan kortyolta
Ez jár! Ez a sors! - gondolta
Ősz hajára veríték ült
Gyomrába éles fájdalom feszült
Megjárja! - mosolygott körbe
Ember ne lásson élete tükrébe
Tudta, nem értené tusáját senki
E szenvedés nem váltana meg már senkit
Tévedés talán? Rosszkor jött?
Kor, mely az ördöggel szövetséget köt?
Jaj, lesz-e más, újabb idő
Szellemének megnyugvást küldő?
Hős szólt alá a keresztről
Elmosódott szó messzi napkeletről
Öklendezve vonaglott, vérző madár
Otthonként fogadta az alkonnyá szőtt határ
2014. október 12.
Netala
Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.
