Netala: Buborékok 2

Buborékok 2

Félelem

Kristálypoharakon tör meg átlátszatlan fénnyel
Hamisan ígérget, halogat földhöz láncolt éjjel
Hogy szárnyak, zuhanás, mámor csak az élet
Kialvó lámpák, tört vágyak - talán tőlük félek

Költészet

Verses napjaim számolatlan
Hullámok hátán úszok mozdulatlan
Csend-barlang álmodó mélyében
Szavakká osztódok szunnyadó méhében

Emlék

Káposztalepke nap-villanásában
Csíkbogarak nesz-surranásában
Találom magam, zümmögő világban
Gyermekkorom álmom-mámorában

Szerelem

Szerelemből szerelembe térve
Álmokkal kiülni semminek egére
Felhőkké gondolni, érinteni társat
Ólomsúly kiváltság érezni ily vágyat
 
Másnap

Hideg hajnalok, árvák, befogadnak
Hitele nincs a könyörgő szavaknak
Kiszáradt poharak hamisan csengenek
Virrasztó fellegek köddel perlekednek

2014. október 20.
Netala

Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.

Netala: Buborékok

Buborékok

Éjszakai meditáció
 
Szemei nyílnak álmodó hegyeknek
Éj-melegben fürdő eltávozott lelkek
Nem kapkod, semmit már nem akar
Nem fázom, gondolat, ha őrzőn betakar

Öregség

Füstös állomáson vontatás zaja
Füttyent a sors, váltód fű takarja
Átálmodott évek, átázott töltések
Biztonsággá feledett oldódó kötések

Ezotér

Szívcsakrában perdül a tánc
Gyökereidre jól vigyázz!
Talánnyá szül örökös láz
Napfonaton vágy sikolt át

Iskola

Mákbimbó mámort tervezőn
Bontja álmát harmatos mezőn
Vagy csak képzelem, hogy büszke?
Elmémet tananyag szabta ily szűkre?

Életszeretet

Barna éj, sárga lég, zöld-fürdő reggelek
Piros ég, lila hegy, fehér álomba ébredek
Ittas szó, tétova félsz, hírmondó maradsz
Harminckettedik világvége útján haladsz

2014. október 19.
Netala

Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.

Netala: Már nem fáj

Már nem fáj


Nincsen több kérdés már, állok válaszúton
Elindulni mindegy, akármelyik úton
Poros, sárba vesző, lombos, vagy kiszáradt
Minden gondolatom üres szó-varázslat

Álomba ringattál, nem tudom, ki voltál
Oly jó volt válladon időzni, ha szóltál
Világok csendültek, szikrákká perdültek
Aztán, hogy vágyaink sorra, mind elültek

Itt maradó hangod, magány-csendülése
Téli álommadár fagyott tolla, vére
Oda a varázslat, üres minden gondom
Nincs a dal, nincs a szó, nincs, akinek mondom

Hogy mi voltál nékem, mit veszítettél el
Állsz most válaszúton, eléd vihar térdel
Télbe fordult világ orkán-széllé éled
Minden álmunk, vágyunk emlékekké széled


2014. október 17.
Netala


Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.

Netala: Ébredő városom

Ébredő városom


Utca mocska járdán patakokban
Kapuk elé gyűl fagyódó habokban
Mily vallású isten, ki ily bölcsen hallgat
Szürke hajnalokon emlékké takargat

Veszett vágyát éjszakai táncnak
Szédelgés-megtértét annak, akit várnak
Befogadja lágyan, hűvös szél szavával
Kávé illatot von, ébredező mával

Orrfacsaró bűze szerelem nyomának
Izzadt inged jéggé dermedő mocskának
Új értelmet ad majd a telihold álma
Benne ébred lomhán bérházak lármája

Ne szólj, ne nézz, ne bánd
A szó csak mélységbe ránt
Hisz te próbálkoztál
Benne kapaszkodtál

Türelem mámor int, mosoly-gond szavával
Tündér léttel hint meg, remény illatával
Ma is, akár tegnap, indultál, kerestél
Fagyos hajnalodban ürességre leltél


2014. október 17.
Netala

Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.

Netala: Őrzőként

Őrzőként


Őrzőként, örök figyelésben
Egek, planéta határán
Várakat, lelkeket vigyázva
Állok, ólmos eső hull rám

Nincs társ, nincs parancs
Hogy ide, fel áthozzam
Feledett, álom-szűrt világból
Nem kell már magam átkozzam

Jó lenne így, messzi űrből
Hangyának látni embert
Papírdoboz házakat
Játéknak veszélyes lázakat

Nem kötni, kötődni
Oldani létet és ravasz félszt
Okos dolgokra eszmélni
Osztani lázadón hűvös észt

De a vágy ott lenn
Csillag-sötét éjben
Lángra kap, nappá ég
Szétmállok jeges fényében

Jaj, vissza szül ósdi kor
S a fel nem mondott leckét
Kótyagos tanárok, kopott táblákon
Ismétlik, nem sejtve lényegét


2014. október 16.
Netala

Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.

Netala: Mindegy, mit hiszel

Mindegy, mit hiszel


Mindegy, mit hiszel magadról
Mindegy, mit gondolsz indulataimról
Nem azzal mér a világ
Amivel lelked mindent megmagyaráz

Hisz az ember csoda, született jó
Mindenki egy-egy álombolygó
A lelkek, akkor is egymásba érnek
Ha üzenetük rendre, s újra csak célt téveszt

Ahányszor magadat magyarázod
A válaszokat magad körül rendre letiltod
Üres semmivé vál léted
Gyanakvó magánnyá születésed

A barátság kötés, felelősség
Nem rabság, de igaz gyönyörűség
Aki megköt, változást esküszik
Önnön vérében csak a szabadság fürdik

Kényelemmé, bújócskává válsz
Hogy sötét oldalt, kőfalakat játssz
Döntésed a világ tán elfogadja
Maradj, maradj csak lelkiismereted rabja


2014. október 16.
Netala

Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.

Netala: Ágak söpörte homállyal

Ágak söpörte homállyal

Ágak söpörte homállyal szennyes az ég alja
Vágyakkal paroláz a fullasztó szél
Ki álmatlanságból jő, hazug könnyekkel él
Mosoly-lelkemet múlt-árnyam furdalja

Por-mocskos utamon fagyos szél kavar
Emléked terül szét, mint molylepte avar
Fülledt penész alatt lánggá gyűlt lázadás
Kiszáradt mederben a megkésett áradás

Meg kellene állnom büszke szikla fokán
Megértenem végre valamit , de ellenáll
Minden fájdalom egybegyűl fölöttem
Fagy-madárként rikolt körülöttem

Tépi meleg húsom, sűrű vérem issza
Emléked kering, sötét tollú madár
Nincs, ki éltem hittel balzsamozza
Félelemtől ködös, magánnyá hült határ

Állok űr kapuján, idegen
Túl vagyok már lármán és hidegen
Itt benn valami mégis hevít
Élni akarásom a sárba leterít


2014. október 16.
Netala

Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.