Mivé válsz?
Mivé válsz, ha már semmi nem maradsz
Vágy-remény, ostoba véget érőn
Vers-palotám ablakáig érőn
Futó gaz szárán emlékként tapadsz
Képzelgés-láz, jaj, halálba szaladsz
Soha-volt mámor, nemlétbe térőn
Követel, kínoz, soha nem kérőn
Fonnyadt virág bogáncsába ragadsz
Ha csak azt élnénk tovább, az elsőt
Szivárványcsodát, az esti szellőt
Féltés-ébredésünk vad mámorát
Hogy az arcod találkozást hordoz
Ráismerés fényt, mi fel nem oldoz
Véget-nem-érőn innánk jó borát
2014. augusztus 18.
Netala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése