Netala: Hát idegen lettél

Hát idegen lettél


Hát idegen lettél ahogy távolodsz
Vitorlát bontó szélben
Utolsó, vádló szavad fodrot vet még
Az óceán lágyuló tükrében


Aztán csak a csend simító mámora
Ül tükre felett, s figyel
Nem marad más utánad a képben
Csak a csend, csak a csend, csak a csend

Hogy lelkek találkozását hozza majd
Mind, e szivárványt érlelő tisztulás
Keltettünk villám-dörgő vihart
Hittük, minden e dúlás, pusztítás

Látomás voltál, s most hajóra szállsz
Intek utánad, soha meg nem tudom
Mit remélt és érzett, ki most
Végtelen vízzé válsz a hosszú úton

Nyomot hagytunk, nyomokat hagytál
A felszín képet vetít, minden összeáll
Lent rég elsüllyedt bárkák, s a magány
Harcok emlékei, ahogy az idő is megáll

Féltésünk, haragunk visszhangot borzol
Sirályok csapzott szárnya-tolla között
Fent égzengő vihar, lent az elnyelő csönd
Háláért imádkozunk a kettő között

Álmainkban harcolunk


2014. július 12.
Netala


Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.