Netala: Alkoholballada

Alkoholballada 

Elringat melegség illatával
Bódult tudatom utolsó szavával
Vágyak osonnak térdeplőn előtte
Eladtam magam, tudom jóelőre

Emberség, féltés tiszta ész
Minden sötét birodalmába vész
Fázósan rezdülő hajnal
Messze még a liliomlugasban

Útjára indul e fura lény
Kiből bohócot csinál vad, éji mesém
Vágyat tűzzé oldó erjedés
Maligán fokba mártott feledés

Cikázó, vibráló semmi-álom
Jöttét esténként remegve várom
Összenőttünk, ő meg én
Pohár alján a kialvó fény

Hosszan ígér és marasztal
Meg, jaj, soha nem vigasztal
Újra és újra kezd a talány
Hogy ma ismét enyém lehet a lány

Rózsaként fut eszmélet ablakán
Földre zuhanásokban színpompás virág
Megszédült, feltüzelt élet
Soha, de soha többé már nem félek

Add kezed ráncos keze helyén
Otthonnal végződne tán e kis költemény
Ej! Rövid történet, ne törődj vele
Egy italbolond jelentéktelen, tucat-élete


2014. augusztus 8.
Netala


Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.