Netala: Életek színpadán

Életek színpadán

Fátyol-függöny-mámor hangokat ereszt át
Kint éjféli óra, megvadult rab-világ
Szenvedés hangjai mozi-visszajátszón
Tisztuló vér folyik patakokban vásznon

Közönség, zajos kedv fényben fészkelődik
Jegyeket a kezek görcs-szorítva őrzik
Véletlen betérne álságos ellenőr
Mutatni jó; hogy van jogos ’bal-elő’

Majd e kezek fülekre tapasztva
Reszketnek saját bőrön tapasztalva
Szülőcsatornában szorító fájdalom
Mocsok, szenvedés, észbontó rémálom

Aztán az ájulás, a megváltó, nagy csend
Készül ott legbelül születendő, új rend
Felsír életösztön, fagy szele a korbács
Innentől nem véd már féltő anyai rács

Nézőből lesz színész, érkezőből vándor
Keserűből szűz méz, néma hangú kántor
Ki hangját elrejti, éjen át szégyelli
Tettét tettel fedi, halálán lét-teli

Legkisebb fiú lesz, talán nemtörődöm
Mostoha, rossz fivér, kivel élni börtön
Mosónő, rabként tengődő és félszeg
Művész, ki a saját nagyságától részeg

Választás nincs, csak zuhanás és bilincs
Nagy dolog, csoda, kinek szava ős kincs
Ki sámánként szállhat, számlált csontokkal él
Viharban és tűzben soha, soha nem fél

Tündérkirály lánya, nagyvárosi árva,
Szajha vagy kispolgár, politikus, pápa
Özönvízt rekesztő, földtúró éhbérért
Nem szalad szomszédba kenyérért, szégyenért

Oly sok féle élet, bölcsővé vált talány
Zavaros világba valahogy kitalál
Emberfia árva, bárhogy is csavarja
Csűri szolgálatját, bárhogy is akarna

A vége mindig úgy-egy, unalmas ismétlés
Közönség nélküli, sértett visszatérés

2014. augusztus 30.
Netala

Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.