2014. november 19., szerda

Netala: Azt a pillanatot


Azt a pillanatot

Azt a pillanatot akarod
Amikor elenged
Közönyös karod
Élesen rajzolódik rám
Mámor-szűrt arcod
Mikor megtagadsz
Önzésként szétszaladsz
A forgatagban, ahol járdára
Tévedt autók
Gyalogost gázolnak
Azt a fájdalmat szeretem
Amikor tudom
Még csak emlékként
Sem tűntem el
Létezésem
Megakad torkodon
Akkor
Magamat okolom
Nem ér hozzád
Dal-fakasztó gondolat
Hisz állati ösztön, mely éppen
Símogat
Állok egy
Megőrzött
Faggyá gyűrött képben
Hazug szavaid darabokra tépem
Ujjad közt homokként
Peregnek gyöngyeim
Egy másik hímmel
Nem gondolod
A világ könnyeit
Akkor igazi a fülsértő világ
Akkor lelked
Mámor-szárnyalását
Élem át
Mert nem kapni jöttem
Hisz az csak
Mállasztó halál
Belőlem táplál
Amik lehetnénk
Éld a kéjt
Velem pillanatra sem
Törődj
S, ha ébredsz
Sorvasztó hajnalon
Belőlem remélj

2013. szeptember 18.
Netala



Web: http://netala.net/ 
Fész: https://www.facebook.com/csenkiralylaszlo
Új mesekönyvem

Sztorka Viával (FaceBookon: Szilvia Pásztorka) közösen írt verseink

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése