Netala: Alkonyokban jössz

Alkonyokban jössz
szonett



Alkonyokban jössz felém lenyugvó nappal holdként őrző est-sátorában
Tűztánc jelt vet, égen a fény, távolból lég-suhanó lelkekkel felüzen
Mit ér, ha mindez káprázat, kitalálás, lelken hatol át, kint nagyüzem
Dúl, bent szerelem gyúl, félhetnék, meglel az érzés vágyam éj-távolában

Fájó emlék - félsz-találó, gond-kereső harc - lelket vesztő mély sodrában
Felsír életem gyermeki álma, ébred bennem, ki holtra válva tüzen
Jön tehetetlen szerelemben. Jaj, ne tagadd féltésed tőlem derüsen
Éld, mi köt, bogoz, fáj, múltak fonalának fény-dúlt, tenger-holt mocsarában

Nincs kitalálás, nincs hazugoknak ál-megváltás, bosszú-forrt, sorsot rontó
Életre jöjj! Ne maradj, ha alkalom-tolvaj szülte érzés vezet hozzám
Hulljon inkább fájó feledésbe, magányos álmom ne találja hazám

Törjön, zúzzon az álarcos démon, ösztönt játszó, békés rendeket bontó
Esküszegett lélekkel térj meg, oltsd el éltem érted égő fénysugarát
Gyermeki lényed, ki tévedésünk igaz lelkeink szavával hatja át


2014. augusztus 1-2.
Netala


Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.