2014. szeptember 12., péntek

Netala: Áttáncolok


Áttáncolok

Áttáncolok az életen
Sűrű köd, semmi félelem
Magammal elszámolás, vakhit
Bérmálkozás, várakozás
Nem értem aggódástok
Istenkáromló kórusát, a megalkuvást


Jaj, más vagyok, ismeretlen
Ki magam soha meg nem fejthetem
Tudom, tavaszonként
Szivárvánnyit változom
Hozzátok el nem érő
Világokról álmodom

A magas pszichológia azt mondja
Nárcisztikusan cseng a nóta
Nem hallod a könnyekbe rejtett szimfóniát?
Magamban keresek egy új, másik harmóniát
Istent, ki számotokra nincsen
Ki szerepet oszt, ki elválaszthatatlan kincsem

Nem kell, hogy megérts, nem azért jöttem
Nem kell a kézfogás e vigasztalan ködben
Nem kell már semmi
Üstökös, álommanóként lenni
Fájdalmaim nem akarom, jaj, tovább élni
Ez a tudás nagyon, nagyon, nagyonis fáj

Elmondanám, de nincs, ki hallgatna rám
Tudd meg, magasról szarok rá!

2014. szeptember 12.
Netala


Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése