Minden rácsodálkozásom
Minden rácsodálkozásom
Szomorú esőben ázón
Állsz mellettem kézen fogva
Szerepeink régen megosztva
Hegy felett a pipáló ködben
Túlexponált kép az örökben
Veled-dallamával hang-hitegető
Utcánk végén lepusztult temető
A "merre" kérdés és a visszhang
Belecsengsz a létbe, jövőnk elillant
Nem fáj, nem talál az érzés
Idő sebében a rászáradt vérzés
Csak szállunk az együgyű dallal
Egy irányba sodródó avarral
Szél kap fel elmúlást dúdolón
Nézlek, nézlek életet álmodón
2014. Szeptember 16.
Netala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése