Utolsó éjszaka
Gyönyörű holdudvar kék csillagok szárnyán
Leszbosz Istennőjét esti szélben várnám
Verset adna nékem, mit írt zúgó szélben
Gyors járású hajót álmodott az éjben
Sós illatot áraszt öböl nedves nádja
Titkos szeretőjét lelke visszavárja
Ráncokkal szőtt arcán megül a fájdalom
Érintése, mint rég - szív-őrző oltalom
Elszállt, eltűnt élet, fények és remények
Szememet kutatja, félve, halkan: - Kérlek
Elmúlok majd, szállok égi magasságba
Vissza tudsz-e vinni ősi, szép hazámba
Megígérem néked, gyönyörű, szép testvér
Útra kél a gyors szél, nap az égre, ha ér
Vitorláit bontja erős hajóhadnak
Búcsút intünk ott lenn zúgó tengerpartnak
Repüljünk ma éjjel erősödő széllel
Utolsó utazás, hunyd le szemed - kérlel
Erőt adok, hitet, leszek sámán, táltos
Papod, urad, híved, megvalósult, áldott
2013. június 28 – 2014. szeptember 24.
Netala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése