Netala: Bánat

Bánat


Bánatban úszik az esőverte táj
Fázik a lábnyommá mosódott
Ázott falevélen a sár - Fáj! -
Magányba mártózva áporodott

Penészillatú, fűtetlen szobám
Takarón jeges pára csillan
Nincsen se késő, se korán
Régi estéket idéz a kialvó villany

Hitehagyott, tépázott ágakon
Ablak előtt szürke, tavalyi madár
Hangja átlebben éji árnyakon
Idő-hó takarta jég-alvó határ

Mámoros borok emléke kísért
Hangos, vad zeneszó, tánc
Elmúlok én is, mint minden lidérc
Hajnali széllel, ahogy fénnyé válsz


2014. szeptember 15.
Netala

Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.