Netala: Eltávozott lány

Eltávozott lány


Éji fény rebben porlepte zongorán
Ajtó csikordul ott fenn, a fordulón
Szélvihar üvölt, csapkod mogorván
Esőverte ablakon vad dalt dúdolón

Kilétem kérdését ez éjféli órán
Emléked vetíti elém, zsongó csend
Motoz őrültként e zajjal telt szobán
Tajtékot fodrozó pocsolyák ott lent

Kegyelemért kiált e furcsa némaság
Hűlt szerelmed egy másik világ
Álmából derengő fényes tisztaság
Megannyi szikrázó félelem-szilánk

Hol vagy, jaj, mivé lettél egekbe
Feledkező távozás hazug hitvese
Lelkemben, zongorám, a porlepte
Dallamot mintáz téged keresve

Nem talállak a rebbenő függöny
Érzéki, titkos szellem-mozdulatán
Látnálak, érezlek, gördülő könny
Villámcibálta arcom zavart mosolyán

Lépésed lehelet-érzete közelít
Óraszerkezet-neszként elém állsz
Tündér-lidérc, boszorkány közelít
Néma nemlét - ólom-köddé válsz

Csillagok, jaj, tomboló felhők felett
Fényükkel elmúlásoddal küzdenek
Megáll ott a levegőtlen űr, s felejt
Többé, hogy hasztalan ne kérleljelek


2014. szeptember 16.
Netala

Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.