Ágak söpörte homállyal
Ágak söpörte homállyal szennyes az ég alja
Vágyakkal paroláz a fullasztó szél
Ki álmatlanságból jő, hazug könnyekkel él
Mosoly-lelkemet múlt-árnyam furdalja
Por-mocskos utamon fagyos szél kavar
Emléked terül szét, mint molylepte avar
Fülledt penész alatt lánggá gyűlt lázadás
Kiszáradt mederben a megkésett áradás
Meg kellene állnom büszke szikla fokán
Megértenem végre valamit , de ellenáll
Minden fájdalom egybegyűl fölöttem
Fagy-madárként rikolt körülöttem
Tépi meleg húsom, sűrű vérem issza
Emléked kering, sötét tollú madár
Nincs, ki éltem hittel balzsamozza
Félelemtől ködös, magánnyá hült határ
Állok űr kapuján, idegen
Túl vagyok már lármán és hidegen
Itt benn valami mégis hevít
Élni akarásom a sárba leterít
2014. október 16.
Netala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése