Falevélként hullok
Falevélként hullok a világra
Ne taposs el, csodabogárt
Sár, mocsok tesz bennem kárt
Szemem lassan kerekedik tágra
Tudnék tán, jaj, szólni, inteni
De avar-hálót terítnek ránk
Az őszi fagy éj-mélybe ránt
Nem lesz, ki tévedésem kimenti
Elhagytam éltemet szülő fám
Hogy majd felhőszárnyakat kapok
Fönt sem lettem, látod, senki
Esténként gondolj majd rám
2014. október 8.
Netala
Olvasd el ezt a kettőt is, ha már így találkoztunk: :) :)
Megjelent Sztorka Viával közös verseskötetünk, a Lélekfogódzó.
Egy 'független' véleményt itt olvashatsz róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése