Netala: Méregpohár

Méregpohár


Itta, lassan kortyolta
Ez jár! Ez a sors! - gondolta
Ősz hajára veríték ült
Gyomrába éles fájdalom feszült

Megjárja! - mosolygott körbe
Ember ne lásson élete tükrébe
Tudta, nem értené tusáját senki
E szenvedés nem váltana meg már senkit

Tévedés talán? Rosszkor jött?
Kor, mely az ördöggel szövetséget köt?
Jaj, lesz-e más, újabb idő
Szellemének megnyugvást küldő?

Hős szólt alá a keresztről
Elmosódott szó messzi napkeletről
Öklendezve vonaglott, vérző madár
Otthonként fogadta az alkonnyá szőtt határ


2014. október 12.
Netala

Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.