Őrzőként
Őrzőként, örök figyelésben
Egek, planéta határán
Várakat, lelkeket vigyázva
Állok, ólmos eső hull rám
Nincs társ, nincs parancs
Hogy ide, fel áthozzam
Feledett, álom-szűrt világból
Nem kell már magam átkozzam
Jó lenne így, messzi űrből
Hangyának látni embert
Papírdoboz házakat
Játéknak veszélyes lázakat
Nem kötni, kötődni
Oldani létet és ravasz félszt
Okos dolgokra eszmélni
Osztani lázadón hűvös észt
De a vágy ott lenn
Csillag-sötét éjben
Lángra kap, nappá ég
Szétmállok jeges fényében
Jaj, vissza szül ósdi kor
S a fel nem mondott leckét
Kótyagos tanárok, kopott táblákon
Ismétlik, nem sejtve lényegét
2014. október 16.
Netala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése