Egy 'karaoke' közösségi oldalon ismerkedtem meg versíró barátaimmal. A fészbúkon az "Alkotó tábor" és a "Lélekfogódzó" oldalakon találtok meg. 60 éves általános iskolai tanár vagyok. Ma már inkább csak technikát tanítok. Talán, mert az idők folyamán az a bizonyos másik agyféltekém kezdett erősebben működni. Lélekfogódzó címmel - szerzőtársammal - 2014-ben jelent meg verseskötetünk. A fészen őt is megtaláljátok. És itt is: http://undergroundbolt.hu/lelekfogodzo
2014. október 9., csütörtök
Netala: Ahogy játszottunk
Lapozós szonett-csokrom on-line itt olvashatod:
http://issuu.com/szalaylaszlo4/docs/netala_-_h__tp__nt_lakattal
Ahogy játszottunk
Ahogy játszottunk a gazos utca délutánja
Pipacs színűből mély-sárgára váltott
A világ akkora volt, amilyennek látszott
Új kő-villanypóznákról csorgott le a lángja
Olyan semmivel-törődöm gyermekek voltunk
Azt hittük, barátság a versenyfutás, a kunyhó
Mit gazból építettünk, ’stip-stop’- kiáltott a hunyó
S ha hívtak, azértis, csakazért tovább maradtunk
Az iskola nem volt a mérhető, legnagyobb gond
Csak, mint bármely más, nem-szeretem program
Családi vasárnapon öregjeinkre mosolyogtam
Jaj, mennétek már! - s vártam, ahogy feljő a hold
Aztán elhittem, mindig mindenben a készülődés
Hogy mindig a holnap a küzdés, ki tettre kész
Kell legyen az első, sose a pillanat, mely mindig kész
Tervvé váltam, félszszé, s most elborít a józan ész
Elfeledett, kristály-gömb patakunk fenekén
A csibor, az ebihal tananyaggá, rendszerré
A pióca csípése, csalánnak ütése orvosi szakkönyvvé
Vált, szavakká, ma emlékek nélkül zeng feketén
A lélek vágyódik, mint gyermek a színes holmit
Hiszed, bizonyság, mi régi, hogy boldogít a múlt
Történelemmé vált, évszámmá, ahogy kimúlt
Nincs ácsorgó délután, nincs ki könnyes szemmel szólít
2014. október 9.
Netala
Ide kattintva az Undergound kiadónál megtalálod közös kötetünket.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése