Ébredő városom
Utca mocska járdán patakokban
Kapuk elé gyűl fagyódó habokban
Mily vallású isten, ki ily bölcsen hallgat
Szürke hajnalokon emlékké takargat
Veszett vágyát éjszakai táncnak
Szédelgés-megtértét annak, akit várnak
Befogadja lágyan, hűvös szél szavával
Kávé illatot von, ébredező mával
Orrfacsaró bűze szerelem nyomának
Izzadt inged jéggé dermedő mocskának
Új értelmet ad majd a telihold álma
Benne ébred lomhán bérházak lármája
Ne szólj, ne nézz, ne bánd
A szó csak mélységbe ránt
Hisz te próbálkoztál
Benne kapaszkodtál
Türelem mámor int, mosoly-gond szavával
Tündér léttel hint meg, remény illatával
Ma is, akár tegnap, indultál, kerestél
Fagyos hajnalodban ürességre leltél
2014. október 17.
Netala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése